2010.10.13. Szerda

Hibáztatjuk egymást, vagy csak te engem
Megnézném, mit tennél te a helyemben
De nevess helyettem, én meg majd sírok
Ahogy eddig is a büszkeséged mögött lapítok
Mindig oda bújtál, mert számodra az menedék
A dühöm megvan, nem számoltam le vele még
Hogy rólad szóljon, meg sem érdemled
Felesleges most magad mellet érvelned.
Mi történt velünk, miért lesz a zárszó ez?
Amit leírok, még emléknek is fájó lesz...
Úgy intek búcsút a régi barátoknak
Mint akik a végén csak azért találkoztak
Egy kézfogás nem más, ennyi ami megmarad
Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad
Visszatartott eddig a sok szép közös emlék
Magamnak se bocsátanék meg, ha olyat tennék
Hogy bemocskolom azt, ami bennem sivatag
Csak nézz magadra, már tudod neked mi marad...