Igaz, hogy páran azt szeretnék látni, hogy egyszer csak elsírom magam, hogy hirtelen szívem megtörik, de nem, én ezt nem hagyom. Ha ez meg is történne, nem mutatnám ki, hogy sebezhető vagyok. Felemelném a fejem, a tüdőm teli szívnám levegővel, s továbbra is ott hagynám a vigyort az arcomon és ugyan úgy folytatnám a napomat tovább. Majd mikor haza érnék, bekapcsolnám a zenét, párnámra borulnék, és csak sírnék, amíg el nem alszom.. Aztán reggel újra felkelnék, a fejem felemelném, s tüdőm újra teli szívnám levegővel... (saját)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése